A bútorok azon kívül, hogy alapvető funkciókkal rendelkező használati tárgyak, emberi alkotás eredményei, kategóriában gondolatok a stílusok kialakulásának hátteréről, motívumokról, hatásukról.

Még a legbonyolultabb felépítésű bútorok is bonthatóak olyan egyszerű formai elemekre (ívek, tölgyfalevél díszítő faragás.....), amik korábbi időkben már megjelentek, de a különböző formai elemek arányának alakítása, a felületi struktúra, színek választása a bútor építőjének már sajátja. Egy- egy bútor esztétikai értékét objektív szempontok alapján meghatározni nem lehet, az személyhez kötött, idővel változó, készítőjükről mégis jól elkülöníthető, három kategóriát állítanék:

- az adott korban modern, előremutató megoldásokat alkalmazó bútort építők, akik olyan kézenfekvő, mégis újdonságnak számító formai, műszaki megoldásokat alkalmaztak, amelyek képesek voltak alakítani a kor ízlését, gyakorlatilag visszatekintve stílust teremtettek (pl Michael Thonet), bútoraik szellemi alkotások

- a technológiát jól ismerő, felhasználó asztalosok, akik a kor stílusainak jól, rendben megfelelő bútort készítettetek, jelenleg is készítenek, munkájuk alapvető eleme a műszaki igényesség, mesteremberek

- az emlékekben élő stílusok elemeit vagy a kor stíluselemeit harmónia nélkül halmozó gyártók, akik a piac igényeit kiválóan felmérten jó "ár- érték arányú", legtöbb esetben silány minőségű, használati értékében is megkérdőjelezhető terméket állítanak elő, ők munkájukkal nem az alkotói oldalt erősítik, hanem a természet parazitáihoz hasonlóan az elbontás dolgozói 

Minden korban az eszmék alakulása meghatározta, milyen irányba fejlődhettek az adott kor stílusai, épületek, bútorok, mint történelmi emlékek, segítenek visszatekinteni, megérteni múlt és jelen összefüggéseit. 

A bútor építéséhez használt technológia csak eszköz, mint a szerszám a mester számára. Egy- egy bútor esztétikai értékét nem az alkalmazott korszerű gyártástechnológia- kézművesség aránya határozza meg.