XV. Lajos stílusú antik bútorok

XV. Lajos, francia király (1710- 1774) uralkodása idején, a barokk kései szakaszában új díszítőstílus jelenik meg, a rokokó. 

A kor bútorainak stílusa nem szakít a barokk vonalakkal, inkább kiegészíti azokat gazdagabb, játékos elemekkel, fordít a kényelemre, fényűzésre jelentkező igény kielégítésére, jellemzőek az aszimmetrikus faragások, készítenek külön női, férfi bútorokat a lehető legnagyobb kényelem eléréséhez. Lágy vonalai otthonosságot sugároznak.

A bonyolult, finom faragások elkészítéséhez a kerti dió a legkiválóbb európai faanyag, a korabeli és a xX. század közepéig után gyártott stílbútorok legjellemzőbb faanyaga. A korabeli bútorok többsége tömör fából készült, a ritkább furnéros változatok szinte kivétel nélkül rendkívül díszes aranyozott réz, bronz veretekkel készültek. A későbbi idők (IXX. század második fele) XV. Lajos bútorai már a drága diófát a nem látszó részeken, a festett bútorokon tölgyre, bükkre cserélték. Arab országokban napjainkban mahagóniból, más trópusi fafajokból gyártanak modern reprodukciókat. Olasz bútorkatalógusokban pedig találhatunk vélhetően Kínából származó laminált forgácslapból, aranyszínűre festett fröccsöntött műanyag elemekkel díszített bútorokat is, mely bútorok a legrelevánsabb példái, hogy a korában művészi értékekkel készített mestermunka gyümölcseit, hogyan kerítheti hatalmába "lila kerti törpe kultúra".

A korabeli bútorokon a faragásokat magát a bútortestek anyagából készítették, a későbbi idők stílbútorain megfigyelhető, hogy a ragasztási technológiák széleskörű elterjedése után külön darabokból ragasztották össze a bútorokat, így egy- egy bútor korának behatárolásához segítség az adott kor technikai, technológiai tudásának ismerete.

Napjainkig gyártanak újonnan XV. Lajos stílbútorokat, felhasználják a rokokó vonalakat bútorok építéséhez. Hazánkban hiteles darabokkal inkább csak kosztümös filmeken, kastélyokban találkozunk, ritkaságuk betudható földrajzi, kulturális távolságunknak.

- XV. Lajos bútor >>>

.