Empire stílusú antik bútorok

A barokk kor hanyatló korszakában megjelent a barokk íves elemeire tovább építkező rokokó és az ókori római- görög kultúra motívumait újra életre keltő directoire (köztársaság stílusa). A köztársaság rövid fennállása idején erősödő polgárság már kerülte a fényűző barokk, cifra rokokó vonalakat, tovább a bútortesteket egyenes vonalakra építették, kevés díszítésüket klasszikus római minták alkották. Bonaparte Napóleon uralkodása idején a directoire stílus egyszerű vonalú bútorait sokkal gazdagabb díszítéssel egészítette ki. A stílus befolyása Franciaországban a legerősebb, de a szövetséges Olaszországban is jelentős volt. Európa további területeire sokkal kevésbé jellemző az empire stílus megjelenése a bútorépítésben, ha mégis találunk korabeli bútort ezeken a területeken díszítettségükben sokkal szerényebbek. Német nyelvterületen az empire időszakában a copf, később a biedermeier jellemző.

Ambiciózus uralkodók minden történelmi korban monumentális építkezésekkel igyekeztek hirdetni nagyságukat. Az épületek díszítő motívumai azonnal megjelentek az adott kor bútorain. Az empire stílusú bútorok fáraók korát idéző díszítései Napóleonhoz szorosan kötődnek. A bútorokon az egyiptomi hadjárat után megjelentek a fáraók korának díszítő elemei is.

Az egyszerű vonalvezetés, hangsúlyos díszítőelemek kombinációja teszi egyedivé az empire bútorokat. A furnérozott bútorok többsége nemes mahagóniból, ébenfából, kerti dióból topolyából készültek, a díszítések aranyszínűre festett fafaragások, vagy aranyozott bronzból készültek. A fa felületek magasfényű politúrja, az arany ragyogása fejedelmi hangulatot sugároz.

        Directoire antik bútorok →

.

        Empire bútorok →

.

- klasszicista bútorok >>>

- empire stílusú bútorok >>>

. 

Birodalmi stílus:

A Place de l'Étoile Diadalíve, a birodalmi építészet egyik leghíresebb példája, amelyet 1806-ban, I. Napóleon austerlitzi győzelme után helyeztek el.

Az empire stílus (franciául: style Empire [stil ɑ̃piʁ]) egy 19. század eleji formatervezési irányzat az építészetben, a bútoriparban, más díszítőművészetekben és a vizuális művészetekben, amely a neoklasszicizmus második szakaszát képviseli. 1800 és 1815 között virágzott a konzulátus és az első francia birodalom idején, bár élettartama az 1820-as évek végéig tartott. Franciaországból terjedt el Európa nagy részére és az Egyesült Államokba.

Az empire stílus I. Napóleon császár Első Francia Császárság korából ered, és nevét is onnan kapta , amikor Napóleon vezetését és a francia államot idealizálni kívánta. Franciaországban a korábbi divatos stílus a directoire stílus volt, a neoklasszicizmus szigorúbb és minimalista formája, amely felváltotta XVI. Lajos stílusát, és az új empire stílus teljes mértékben visszatért a hivalkodó gazdagsághoz. A stílus némileg megfelel a németül beszélő területeken uralkodó biedermeier stílusnak, az Egyesült Államokban a szövetségi stílusnak és Nagy-Britanniában a régenskori stílusnak.

Története

Az előző időszak Directoire stílusa az ókori Római Köztársaság erényeinek egyszerűbb, de mégis elegáns felidézését tűzte ki célul:

A republikánus Róma sztoikus erényeit nemcsak a művészetek, hanem a politikai viselkedés és a magánerkölcs mércéjeként is fenntartották. A konvencionálisok antik hősöknek tekintették magukat. A gyerekeket Brutusról, Szolónról és Lükurgoszról nevezték el. A forradalom ünnepeit Dávid antik rituálékként rendezte meg. Még a Salut Publique bizottságának székeit is Dávid által tervezett antik modellek alapján készítették. ...Valójában a neoklasszicizmus divatossá vált.

Az empire stílus kialakulása előtt egy rövid átmeneti konzulátusi stílus alakult ki a konzulátus alatt. Ez a stílus az empire stílus számos motívumát bevezette, ihletet merítve a katonai hadjáratokból, beleértve a francia hadjáratot Egyiptomban és Szíriában, és formálisabb és téglalap alakú volt.

Az empire stílus „a császári Róma virágzó fényűzéséhez fordult . A dór mértékletes szigorát korinthoszi gazdagság és pompa váltotta fel ”.

Két francia építész, Percier és Fontaine, alkották meg együtt a francia empire stílust. A két férfi Rómában tanult, és az 1790-es években Párizs vezető bútortervezőivé váltak, ahol számos megbízást kaptak Napóleontól és más államférfiaktól.

Az empire stílusú építészet a Római Birodalom elemein és számos régészeti kincsén alapult, amelyeket a XVIII. századtól kezdődően fedeztek fel újra. A korábbi XVI. Lajos és Directoire stílusok egyenesebb, egyszerűbb terveket alkalmaztak a XVIII. századi rokokó stílushoz képest. Az empire stílusú tervek erősen befolyásolták a kortárs amerikai szövetségi stílust (például az Egyesült Államok Capitoliumának tervezését), és mindkettő az építészeten keresztüli propaganda formája volt. Ez a nép stílusa volt, nem hivalkodó, hanem józan és kiegyensúlyozott. A stílust „felszabadító” és „felvilágosult” építészetnek tekintették, ahogyan azt a propagandát is, miszerint Napóleon „felszabadította” Európa népeit a napóleoni törvénykönyvével.

A Birodalom korszakát Percier és Fontaine, Napóleon malmaisoni építészeinek ötletes tervei tették népszerűvé. A tervek a dicsőséges ókori görög és római birodalmakból kölcsönzött szimbólumokból és díszítésekből merítettek ihletet. Az épületek jellemzően egyszerű favázasak és dobozszerű szerkezetűek voltak, amelyeket a gyarmatokról importált drága mahagóni furnérozott . A biedermeier bútorokban ébenfa részleteket is használtak, eredetileg anyagi korlátok miatt. Az ormolu részletek (aranyozott bronz bútorfoglalatok és díszítések) magas szintű kézművességet mutattak.

Bernadotte tábornok, aki később Karl Johan svéd és norvég király lett , bevezette a napóleoni stílust Svédországba, ahol az a saját nevén vált ismertté. A Karl Johan stílus népszerű maradt Skandináviában, még akkor is, amikor az empire stílus eltűnt Európa más részeiről. Franciaország a Svédországnak járó adósságok egy részét aranybronzban fizette pénz helyett, ami divatossá tette a francia bronzból és svéd kristállyal készült kristálycsillárokat.

Napóleon hatalmának elvesztése után az empire stílus – kisebb módosításokkal – évtizedekig továbbra is népszerű maradt. A stílus újjáéledése a tizenkilencedik század második felében, majd a huszadik század elején és az 1980-as években történt.

A stílus Olaszországban tovább maradt fenn, mint Európa nagy részén, részben a római birodalmi jegyek, részben pedig az, hogy Olaszország 1870-es egyesülését követően nemzeti építészeti stílusként újjáéledt. Mario Praz Olasz Birodalomként írt erről a stílusról. Az Egyesült Királyságban, Németországban és az Egyesült Államokban a birodalmi stílus alkalmazkodott a helyi körülményekhez, és fokozatosan további kifejezéseket nyert, mint az egyiptomi újjászületés, a görög újjászületés, a biedermeier stílus, a régenskori stílus és a késő szövetségi stílus.

Motívumok és díszek
Minden empire stílusú díszítést szigorú szimmetria vezérel, amely XIV. Lajos stílusára emlékeztet . Általában a darabok jobb és bal oldalán lévő motívumok minden részletükben megegyeznek egymással; amikor nem, az egyes motívumok kompozíciójukban teljesen szimmetrikusak : antik fejek azonos fürtökkel, amelyek mindkét vállra hullanak, frontális győzelmi alakok szimmetrikusan elrendezett tunikákkal, azonos rozetták vagy hattyúk egy zárlemezt szegélyezve stb. XIV. Lajoshoz hasonlóan Napóleonnak is számos jelképe volt, amelyek egyértelműen az uralkodásához kapcsolódtak, nevezetesen a sas, a méh, a csillagok, valamint az I (az Imperator) és az N (Napoleon) kezdőbetűk, amelyeket általában egy császári babérkoronába véstek. A felhasznált motívumok között szerepelnek: pálmaágakat tartó Niké alakjai, görög táncosnők, meztelen és drapériába öltözött nők, antik szekerek alakjai, szárnyas puttók, Apollón, Hermész és a Gorgó maszkoránjai, hattyúk, oroszlánok, ökrök, lovak és vadállatok fejei, pillangók, karmok, szárnyas kimérák, szfinxek, bukrániák, tengeri lovak, vékony szalagokkal csomózott tölgyfakoszorúk, kúszó szőlőtőkék, pipacsos rinceaux-k, rozetták, pálmaágak és babér. Sok görög- római motívum is található: merev és lapos akanthuszlevelek, palmetták, bőségszaruk, gyöngyök, amforák, háromlábú állványok, szegélyezett korongok, Merkúr kaduceusai, vázák, sisakok, égő fáklyák, szárnyas trombitások és ősi hangszerek (tubák, csörgők és különösen lírák ). Ókori eredetük ellenére a XVI. Lajos alatt oly elterjedt fuvola- és triglifhangszereket elhagyták. Az egyiptomi újjászületési motívumok különösen gyakoriak a korszak elején: szkarabeuszok, lótuszfők, szárnyas korongok, obeliszkek, piramisok, nemezist viselő alakok, mezítláb támasztott kariatida en gaine-ben és egyiptomi fejdíszekkel.

.